Ahogy véget ért a bajnokság és elindultunk hazafelé Révfülöpről, már elkezdtem matekozni a flottabajnokságon. A nagy kérdés: hogyan fogunk tudni egy épkézláb csapatot összerakni? 2025 ilyen szempontból nem volt egy egyszerű számunkra. Az alapbrigádból idén mindenkinek máshol kellett helytállnia, így sajnos a vitorlázásra kevesebb idejük jutott. Nem baj, majd jövőre rengeteget edzünk tavasszal, és jól odapirítunk a mezőnynek. Aha, pont ahogy tavaly évvégén is elterveztem – mosolygok magamban.
Nade, előbb a flottabajnokság. Annyi biztos, hogy hárman már vagyunk. A zongoránál Petrát nem lehet zavarba hozni, illetve Boti is magabiztos az árbócnál, én meg, ami marad, megoldom. Tehát, jó lenne valaki, aki vagy sottolna, vagy kormányozna, illetve valaki a fordeckre. A jól bevált beugró emberek közül sajnos senkinek sem jó október 11-12. Nem baj, megoldjuk. Lássuk ki van még a telefonkönyvemben. Szerencsére Levi, aki a már pár versenyen kormányzott J24-est, illetve az egész gyerekkorát végig kishajózta, vállalta. Neki szívesen odaadom a kormányt. Nagyszerű, akkor már csak egy ember kéne az orrba. Ahogy ezen lamentálok, rám ír Laci barátom, hogy habár még sose ült hajóban, nagyon szeretne jönni. A lelkesedést mindig is sokra tartottam, illetve tudtam, hogy talpraesett, nem lesz itt gond: gyere! Nagy gáz, nagy szerencse. Innentől már csak azért imádkozok, hogy ne fújjon nagyon.
Na, ez a kérésem közepesen valósult meg…. Szombat reggel a kikötőben erősen tanakodtunk, hogy fock vagy génoa legyen. Mivel az összes többi egység mind génoát húzott, mi is azzal rongyoltunk ki a BYC-ből. Gyáva népnek nincs hazája – mormolom magamban. A pálya bevitorlázásánál annyi volt csak biztos, hogy az északi jó szokásához híven pöffös és csapong. Az első futamnál az volt a terv, hogy luv harmadban elrajtolunk és majd szépen a szélfordulókkal, tengelyben maradva felvitorlázunk. A tervet persze nem tudtuk tökéletesen megvalósítani. A rajtnál a Djangotól nem tudtunk időben indítani és így kénytelenek voltunk balcsapáson nyitni a jobb oldalt. Ahogy közeledtünk a krajc bójához, egyre inkább tűnt úgy, hogy szerencsénk van és jó lesz ez az oldal. Sőt, elsőnek vesszük a bóját. Na ilyen még nem volt a kiscsapatunk történetében! Mindenki vigyorog is mint a tejbetök. Szépen fel is kúszik a spinnaker, de nagyon jön ránk a J’Korszak-Laurel. A kapuhoz nagyjából egyszerre érünk le, ők veszik a bal oldali kaput, mi pedig a jobb oldalit. Sajnos nekik lett igazuk, a krajcbóját már tisztán mögöttük vesszük és szépen ránk csúszott a mezőny is.
A spi megint rendben feljön és elkezdünk luv-csatázni a Twenty Big 5-val. Ez annyira jól sikerült, hogy a Twenty Big 5 és a Montem is megelőzött minket a befutóig. Nyilván keserédes, hogy lecsúsztunk, de akkor is örülünk a negyedik helynek.
A második futamban nem találtuk a ritmust. A rajtnál majdnem kint voltunk, egy utolsó pillanatos tolatással úsztuk csak meg az UFD-t. Valahogy az 5. hely körül küzdöttük fel magunkat a krajc bójához, de ott sajnos halásztunk egyet és onnan már nem tudtunk visszakapaszkodni a mezőnyre. Legalább Cserta Gábor művészúrnak szolgáltattunk egy kis akciót a kiváló képeihez. Ebben a futamban meg kellett elégednünk a hetedik hellyel.
A harmadik futam előtt átbeszéltük, hogy mi is ment félre az előbb és gyorsan tisztáztuk a sorainkat. Az aznapi utolsó futamra inkább egy tiszta, jó ütemben elkapott rajtra törekedtünk és jobbnak láttuk, ha nem állunk oda verekedni a rendezőhajóhoz. Ez szépen sikerült is és jó sebességgel vágtattunk el a vonalról a pálya bal oldala felé. Hiába éreztük, hogy minden jó, és jól el is kaptuk a szélfordulókat, az első kör végén mégis a hatodik helyen tanyáztunk. Na innen kezdődött a Levi magic. Az második krajc végén már negyediknek vettük a bóját és a hátszélben is sikerült megverni még egy egységet, így végül harmadikként futottunk be, centikre lemaradva a Montemtől. A célvonalon áthaladva nagy volt az öröm, ennyire elől még talán sose végeztünk. A második nap már elmaradtak a bravúrok. Extra trükkös szélben kettő hatodik helyet sikerült produkálnunk, és ezzel összetettben is a hatodik helyen végeztünk. Itt is gratulálunk a gyöztes Djangonak, illetve a J’Korszak-Laurel-nek és a Montemnek a második és a harmadik helyhez.
A flottabajnokság nekem az egyik kedvenc versenyem a szezonban. Egyrészt mert ez volt az a verseny, ahol még anno a Djangón vendégmancsaftként eldöntöttem, hogy szeretnék egy saját csapattal belekerülni ennek a remek osztálynak a vérkeringésébe, és ezt a döntést azóta sem bántam meg. Másrészt mert itt mindig fúj a szél: öt év alatt nem volt olyan alkalom, hogy legalább öt futam ne lett volna. Harmadrészt mind a vízi rendezés, mind pedig a parti fogadás extra, amiért hatalmas köszönet az MVM SE-nek. Nem kérdés, hogy jövőre is jövünk.
