Utasellátó
Jet Travel
A földvári verseny után a megszokottnál korábban, már július közepén érkezett el a Balaton One Design Tour utolsó állomása, a Füred Kupa.
Erre a versenyre Olivért, egy fiatal laser-es titánt hívtam meg kormányozni, aki az ifjúsági osztályokban itthon gyakorlatilag mindent megnyert, amit csak lehetett. Gondoltam, egy kvázi összeszokott csapattal és az ő rutinjával akár még varázsolhatunk is valamit.
Hát, az összeszokott csapat sajnos nem valósult meg, mert az utolsó héten két állandó csapattagunk is lesérült, de szerencsére két rutinos kishajós csatlakozott az alakulatunkhoz. Pénteken tartottunk egy ismerkedő vitorlázást, ahol megállapítottuk, hogy nincs ennek a hajónak semmi baja, legrosszabb esetben jó levegőn leszünk, és mozgunk egy kicsit a hétvégén.
Szombat reggel korrekt szél fogadta a nevezett 10 egységet a kikötőben. Többen fockot húztak, mi viszont meggyőztük magunkat – felidézve az ősi J24-es bölcsességet –, miszerint, ha az ember Füreden északiban hezitál, akkor génuát kell választania.
A pályát az apátság magasságában rakta ki a rendezőség. Az első rajt erősen lee-s volt, így megpróbáltunk mi is onnan indulni. Szerencsénkre a rajt pillanatára érkezett még egy balos lengés, így a legbaloldalibb hajóként, balcsapáson kilőve, a mezőnyt lekeresztezve indultunk az első cirkáló szakaszra.
A szél inkább csak balra legyezett, így néhány igazítás után, magunkat is meglepve, elsőként értünk fel a kreuz bójához. A spi úgy ment fel, mintha mindig is együtt vitorláztunk volna. A hátszélben egész jó tempónk volt, sikerült kicsit tovább növelni az előnyünket. Ehhez a jó sebességhez nagyban hozzájárult a vordeck precíz hullám- és pöffdiktálása – igazi élmény volt a rohanás.
A lee bójánál hiba nélkül ment a vitorlacsere, és a második körben sem volt nagy galiba, így sikerült elsőként befutnunk. Én teljes eufóriába kerültem, mert ez volt az első alkalom, hogy ezzel a hajóval futamot nyertünk, de az egész csapat vigyorgott, mint a tejbetök. Természetesen beigazolódott osztálykapitány úr örökérvényű mondása, azaz: „jobb elöl lenni, mint hátul”.
A második futamban is egészen jól sikerült a rajtunk, ezúttal középről, viszont nem találtuk úgy az ütemet, mint az első futamban, illetve volt egy-két technikai nehézség is, így végül ötödikként futottunk be.
A harmadik futamra kicsit gyengült a szél, így már szinte minden egység génuával állt a rajtvonalhoz. Az előző futam tanulsága az volt, hogy a pálya bal oldalán több szél van, és célszerű arra nyitni. A stratégia megvalósítását Olivér egy parádésan elkapott lee rajttal indította meg, majd a bal oldalon fellépkedve elsőként vettük a bóját.
A hétszél is jól alakult: a mezőnyre figyelve szépen levonatoztunk a kapuig. A második körben is ugyanaz volt az elképzelés, és szerencsére ismét fizetett. A következő bójakerülésnél is elsőként fordultunk, de már a nyakunkon volt a mezőny.
A hátszelet egy kellemes lavórral kezdtük, ami tovább csökkentette az előnyünket. A Montem vezetésével két hajó is elkezdett támadni minket. Sajnos olyan jól csinálták, hogy végül egymást kergettük ki a pálya szélcsendesebb oldalára. Mire észbekaptunk, a Kijé jobbról kikerülte a tutajunkat, megelőzve mindenkit, és megnyerte a futamot.
Mi másodiknak futottunk be, és összesítésben is a második helyre kerültünk a nap végére.
Sajnos vasárnap már nem lehetett futamot rendezni, így a csapat történetében először felállhattunk az ODBT dobogójára. Nekem külön kedves, hogy ezt éppen a klubomban, a BYC-ben sikerült elérni.
Nagyon jó játék volt – találkozunk a bajnokságon!
